Ösvény
Az installáció az ember “belső kertjének” megművelési nehézségeiről mesél, és ezt a térképzés eszközeivel adaptálja az adott helyszínre. A heterogén tér közepén álló pillért irányadó jelként, dekódolandó esszenciaként határozza meg, melyet az egyszerre tükröződő és áteresztő felületek “erdeje” vesz körül. Ezek az “egyszerre-ellentétes” viselkedésű felületek talán az emberek metaforái, így a befogadó egy kettős szerepben van: külső szemlélő és a helyzet megélője azonos időben.
Mesterséges természet
A médiumok szövedékével takart világunkban, a természet, az élő, – és ezáltal saját magunk – megélésének a képessége fékezve, tompítva van. Az installáció a tüzet, mint a természettel való kapcsolat elemi szimbólumát kontextualizálja, ilyen módon fogalmazva meg állításait: mit jelentett a tűz egykor, mit jelent a média napjainkban, és ezek, hogy keverednek, cserélnek szerepet.
Y3540
A morbiditás és mortalitás külső okai (Törvényes beavatkozás éles tárgyak révén).Az installáció elgondolása a kert alapvető lehatároltságából ered. A mennyezetről lógatott, rácsosan rendezett fatörzsek egyszerre jelenítik meg az organikus és rendezett tájat, kontrasztot és összhangot képezve az épített környezettel. A jövőbe mutató látképben minden egyes fa egy-egy felirattal van ellátva, utalva ezzel a táj sírkert jellegére, a fa, mint anyag és környezeti elem megszűnésére.
Viszony
Az anyagok ismerete, használata, alakítása, kell ahhoz, hogy az ember tárgyait eszközeit, gépeit, épületeit létre tudja hozni. Ezek a produktumok az “értelem és gondolkodás mementói” azonban létük az élő és élettelen természetből vesz el, és egy részük abból is táplálkozik. Az installáció egy hátrahagyott ipari melléképületet “gépiesít”, és hoz egy közvetlen, durva viszonyba, az azt övező vegetációval. A mechanikai es az organikus gépezet kölcsönhatásából létrejövő monoton mozgás modellezi a társadalmunk és gazdaságunk működését.
AUT 2016/II
Az installáció az ember “belső kertjének” megművelési nehézségeiről mesél, és ezt a térképzés eszközeivel adaptálja az adott helyszínre. A heterogén tér közepén álló pillért irányadó jelként, dekódolandó esszenciaként határozza meg, melyet az egyszerre tükröződő és áteresztő felületek “erdeje” vesz körül. Ezek az “egyszerre-ellentétes” viselkedésű felületek talán az emberek metaforái, így a befogadó egy kettős szerepben van: külső szemlélő és a helyzet megélője azonos időben.
A médiumok szövedékével takart világunkban, a természet, az élő, – és ezáltal saját magunk – megélésének a képessége fékezve, tompítva van. Az installáció a tüzet, mint a természettel való kapcsolat elemi szimbólumát kontextualizálja, ilyen módon fogalmazva meg állításait: mit jelentett a tűz egykor, mit jelent a média napjainkban, és ezek, hogy keverednek, cserélnek szerepet.
A morbiditás és mortalitás külső okai (Törvényes beavatkozás éles tárgyak révén).Az installáció elgondolása a kert alapvető lehatároltságából ered. A mennyezetről lógatott, rácsosan rendezett fatörzsek egyszerre jelenítik meg az organikus és rendezett tájat, kontrasztot és összhangot képezve az épített környezettel. A jövőbe mutató látképben minden egyes fa egy-egy felirattal van ellátva, utalva ezzel a táj sírkert jellegére, a fa, mint anyag és környezeti elem megszűnésére.
Az anyagok ismerete, használata, alakítása, kell ahhoz, hogy az ember tárgyait eszközeit, gépeit, épületeit létre tudja hozni. Ezek a produktumok az “értelem és gondolkodás mementói” azonban létük az élő és élettelen természetből vesz el, és egy részük abból is táplálkozik. Az installáció egy hátrahagyott ipari melléképületet “gépiesít”, és hoz egy közvetlen, durva viszonyba, az azt övező vegetációval. A mechanikai es az organikus gépezet kölcsönhatásából létrejövő monoton mozgás modellezi a társadalmunk és gazdaságunk működését.